Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon,
deres szánon didereg, fázik a Karácsony.
Zendül a jég a tavon, amint átal jönnek,
decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród itt a fenyőágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára,
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
Elérkezett hát a karácsony ünnepe amely a legőszintébb, legtisztább pillanatokat rejti. Ilyenkor az emberek szívében egy kis csengő csilingel a szeretettől, amely melegséggel átitatva örülni tud minden apró szépségnek.
Míg kint javában "tombol" a tél, addig a házakat bent a sült bejgli illata járja át, amit a feltételek nélküli szeretet és a boldogság kísér. Ezekben a pillanatokban érezhető, hogy mintha kicserélődtünk volna, nem gondolva a nehézségekre élvezzük a pillanatot azokkal az emberekkel, akiket a legjobban szeretünk.
A nagy készülődés, rohangálás közepette fel csendülnek a karácsonyi dalok is, amelyek olyan harmonikus hangulatot teremtenek, ami az év többi napján talán nem is érezhető. Mindezek mellett a karácsony nem csak össze hozza az embereket, hanem próbál valamit tanítani is.
Az a bizonyos valami a SZERETET lenne. Az a szeretet ami ilyenkor átjárja az emberek szívét, otthonaikat, minden tettüket, kicsit arra tanít, buzdít hogy éljük ebben a szeretetben, boldogságban és harmóniában az év minden egyes napját.
Karácsony egy évben csak egyszer van, viszont az a rengeteg szeretet, lelkesedés, óda figyelés a másikra, boldogság, harmónia nem kell, hogy a karácsony végeztével semmisé legyen, mert ugyanolyan nagy lelkesedéssel és szeretettel lehet tovább élni. Úgyhogy köszönjük szépen neked KARÁCSONY, hogy megtanítod minden alkalommal nekünk, hogyan is érdemes élni.
Csodás ünnep a karácsony,
A földre eget varázsol.
Fenyõágon gyertya lángja,
Csillagot visz kis szobánkba.
Fõként nektek azt kívánom: legyen BOLDOG a KARÁCSONY!